A város


Howard Phillips Lovecraft:

A város

Egy látomás lengett
az éj tengerén,
egy város derengett-
maga volt a fény!
Templomai márványból valók: dicsőséges tünemény!
El sosem felejtem
azt az évszakot,
azt a sok fejetlen
őrjítő napot,
amikor a fehér leplű tél rám gyötrő tébolyt szabott.
Még szebben, mint Zion
csillant odafenn,
amint az Orion
elfödte szemem,
régmúlt, homályos emlékekkel telt álmot ádva nekem.
És volt csoda még sok:
mívvel faragott
ragyogó kastélyok
magaslottak ott,
és virágzó kertek ontották a bűbájos illatot.
Elbűvöltek engem
a széles utak
s az ívek, meredten
néztem sorukat,
s tudtam, hogy már jártam alattuk dicsérve csodájukat.
A nagy téren állott
egy szoborcsoport,
s a néphez kiáltott
rég, strázsája volt,
ám egyik megkopva, törötten csupaszon zárta a sort.
Bár sehol sem leltem
halandó nyomát,
még soká figyeltem
az arcok sorát,
s képzetem hosszan merengve kutatta e bűvnek okát.
S fellobbant egy szikra,
elmém tüze gyúlt,
s szítottam, hogy nyissa
felejtésbe hullt
elfeledett korszak kapuját,  s megnyíljon nékem a múlt.
Ám egy iszonyú jel
inté lelkemet,
mint vérvörös reggel
hoz baljós szelet,
s én eszemet vesztve hagytam ott  eme rémséges helyet.
Advertisements

~ Szerző: jones5555 - 2010. november 6. szombat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: