A Tenger Menyasszonya


Howard Philliphs Lovecraft

A Tenger Menyasszonya

Feketén dereng a szirtfok mögöttem,
s messze sötétlik a parti homok.
Mély homályba fulladt ösvényen jöttem…
Veszett múltamra búsan gondolok.

Lágyan nyaldossa a part menti szirtet
a tenger, e hangot jól ismerem,
Vállamra hajtva fejét, egykor itt tett
Unda, a tündér, sétákat velem.

Fényes a nap, min találkoztam véle,
édes mint szellő a kék tengeren.
Aznap kötöttem a Vágy bilincsébe:
s boldog voltam, s ő boldog volt velem.

Soha nem kérdeztem, hogy merre járta
útját, és soha nem kérdezte ő.
Gyermeki szívvel, indokra nem vágyva
fogadtuk, amit a sors írt elő.

Egyszer egy tündöklő holdfényes éjen
ott álltunk ketten a nagy szirt fokán.
Haján fűzfafüzér lengett a szélben,
az erdőn szedtük egy sétánk során.

Furcsa pillantással meredt a partra,
megigézte őt a hang és a mély.
És mint tovább nézte, mássá lett az arca:
zord, mint a tenger s bizarr, mint az éj.

S hulló könnyeimmel otthagyott engem,
fenn, az általa megáldott helyen,
s tekintetem egyre feljebb engedtem,
míg követte édes Undát szemem.

És elcsendesült a háborgó tenger
Unda a tündérnek lába előtt,
s ő köszöntötte kellő tisztelettel,
majd rám nézett, s a mély elnyelte őt!

Soká kószáltam a parton magamban,
mialatt magasra kúszott a Hold.
Majd leszállt újból, hajnal hasadt halkan,
S a kín a lelkem mélyéig hatolt.

Széles e világon által kutattam:
messzi sivatagban s hét tengeren
s egyszer egy bőszen tomboló viharban
megláttam egy hullámon kedvesem.

Szüntelen kóborlok bármily veszélyben,
mert míg őt nem lelem, nem nyughatok!
S ismét a tajtékos vizekhez értem,
hol rám köszöntek a múlt tegnapok.

S ó nézd! A tenger sűrű ködfátylából
vészjóslón ébred a vérszínű Hold
és udvara kéken szikrázva lángol,
s furcsa arcképe lelkembe hatolt.

A Holdból, ím fényes híd nyúlt a partra,
hullámból épült csillámló csoda!
S bármily esendő is, átmenni rajta
könnyű, és túl vár szép álmok hona.

De minő arc, mit a holdfényben látok,
megleltem volna eltűnt kedvesem?
És már a fényhídon mind beljebb járok
hozzá, látványa gyorsít léptemen.

Meg-meginogva, hullámtól ölelten,
egyre előre szép arca felé!
imát morzsolva, zihálva siettem,
s így értem a báj árnyképe elé.

Felettem vizét a tenger bezárta,
s ím a szép árnykép megindul felém.
Próbált kiállva békét találni a
Tenger Menyasszonya, Unda és én.

Advertisements

~ Szerző: jones5555 - 2010. november 5. péntek.

4 hozzászólás to “A Tenger Menyasszonya”

  1. Ez nagyon széééép:)

  2. Szerintem is! Sajnos Lovecraft nem sok verset írt. Majd a másikat is berakom. Az is jó!

  3. Ez így nem igaz, Lovecraft nagyon is sok verset írt, ráadásul elsősorban költőnek tartotta magát tudomásom szerint. Csak még angolul sem nagyon elérhetőek a művei a neten. Nemrég kiadták ugyan az összes verseit egy vaskos kötetben a The Ancient Track (http://www.amazon.com/Ancient-Track-Complete-Poetical-Lovecraft/dp/1892389150) címen. Illetve ebben a válogatás kötetben olvashatók a legjobbjai: http://www.amazon.com/Fungi-Yuggoth-Other-Poems-Lovecraft/dp/0345021479/ref=sr_1_1?ie=UTF8&s=books&qid=1291323326&sr=1-1-spell Ez egyébként meg is van nekem.

    • Közben már rájöttem hogy hülyeséget írtam, mert valamelyik honlapon én is olvastam, hogy igen sok verset írt! Sajnos ezek magyarul nem jelentek meg, de ahogy írtad angolul is nehéz megtalálni őket. Most éppen az itthon megjelent Lovecraft összes kötet első részét hajkurászom, mert sehol nem kapható. A második és a harmadik megvan. Köszi a hozzászólást, és hogy benéztél.
      Üdv!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: