Vers


Edgar Allan Poe

ÁLOM AZ ÁLOMBAN


Vedd még e csókot édesem!
Most megyek, elbúcsúzom
és ez legyen a búcsúszóm:
igazat mondtál énnekem,
bús álom az én életem;
eltűnt reményem csillaga,
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt-e vagy látomás,
ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
álomba ködlő furcsa álom.

Állok viharzó part előtt,
a tengerár lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
arany föveny, arany homok.
Nézem, hogy hullanak ezek
a könnyű, semmi porszemek
és könnyezek – és könnyezek!
Ó Istenem, bárhogy fogom,
a porba hull lágy homlokom?
Ó Istenem! nem menekül
egy szem se a vizek elől?
Hát minden-minden e világon
álomba ködlő furcsa álom? 

Ehhez illő videó:


 

Advertisements

~ Szerző: jones5555 - 2009. június 6. szombat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: