Mohácsi vész, szó szerint

•2017. augusztus 2. szerda • Hozzászólás

   Megérkeztünk Harkányba. Kalandos nap volt a mai.

   Kezdődött azzal, hogy tegnap Ákosnak marha hangosan kattogott a hátsó kereke. Sajnos a fenének sem jöttünk rá, hogy miért. Este már tengely kiszerelés, zsírozás is megvolt, de semmi. Aztán kiderült, hogy elrepedt a felnije. Fasza! Szerencsére Mohácson igen jó bringabolt van, egy remek szerelővel, és emberrel. Ha erre jártok és baj van, keressétek Vigyort. Szóval felnicsere volt, így csak délben tudtunk elindulni. Még egy szó Mohácsról. Azt hiszem itt bringáznak legtöbben az országban. Itt aztán tényleg mindenki teker. Hatalmas piros pont ezért.  

   Sátorhely, emlékpark, mindenképpen menjetek be. Aztán irány Villány, majd Harkány. Megint meleg volt, helyenként 42 fokot mutatott az órám. Kemény délután volt az már igaz.

   Villányban bekaptunk egy kis olasz kaját, de bort azt nem mertünk bevállalni, mert lehet ott maradtunk volna.

   Most itt vagyunk a Termál Kempingben, és minden rendben. Jó éjszakát!

Reklámok

Fishing on Orfű

•2017. július 31. hétfő • Hozzászólás

Ma Orfű volt a cél. Nem nagy távolság Kaposvártól, de az emelkedők, és a marha meleg, megtette a hatását. Sajnos közkút erre sem nagyon van, így az egyetlenre azonnal rámentünk, mint gyöngytyúk a takonyra. Elfáradtunk. Jelenleg itt vagyunk a Panoráma kempingben, fürödtünk a tóban, most zuhany, aztán pihenés. Holnap Pécs, aztán tovább Mohács.

Útra készen

•2017. július 29. szombat • Hozzászólás

Felpakoltunk:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

De előtte

•2017. július 29. szombat • Hozzászólás

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Indulunk

•2017. július 29. szombat • Hozzászólás

Akkor holnap indulunk a szokásos módon. Posztok lesznek.

20170727_123322

Alakul

Körbebalaton

•2017. május 9. kedd • Hozzászólás

Akkor így három nap után összeszedném a gondolatokat, erről a kihívásról. 

   Sikerült, amit elterveztünk, megvan a kör egy nap alatt.  Ami ebben a formában nem teljesen igaz, merthogy kicsit több mint tizenegy órát tekertünk. 

   A felkészülésről annyit, hogy igazából nem toltuk túl. Jó-jó, volt egy két hosszabb út, meg több kicsi, de nem vittük túlzásba.  Igazából tekerni kell, és agyban elhatározni, hogy meglesz.

A lejutásnál nem volt nagy gond, autóval mentünk, kényelmesen.  Közben akkora zivatar volt, hogy néha hatvannal kellet menni az autópályán. De ez legyen a legnagyobb bajunk, gondoltuk akkor. (Szerencsére nem is lett nagyobb.) Este tizenegy után már Nemesvitán voltunk. (Lefekvés előtt, egy altató pálinka azért megnyugtatta a bélbolyhainkat.)

   Szombaton reggel hétkor indultunk el, és Edericsnél csatlakoztunk fel a körre. Sok idő nézelődni nem volt, mentünk, bár nem őrült tempóban. Kellett az erő egész napra.  Az északi parton kezdtünk, az óramutató járásával megegyezően. Túl akartunk lenni a nehezebb szakaszon, hogy délutánra, estére ne kelljen annyit szenvedni. (Ez jó ötletnek bizonyult.) Sajnos a fészbúk idevágó csoportjaiban olvasott vélemények a bringaút állapotáról igaznak bizonyultak, ( Voltunk persze többször is itt,  én 2009, és 2010-ben jártam erre. Már akkor is elég gáz volt) valóban elég gané állapotban van. Egyszer majdnem sikerült is eldobnom a bringát. Meglepően sokan tekertek, ami bizonyítja, hogy ilyenkor kell még letudni ezt a kihívást. El tudom képzelni mennyien lehetnek nyáron. Tuti hering szindróma.  No meg a negyven fokos meleg sem teszi vonzóbbá, a nyári tekerést.

   Az első és valójában az egyetlen fennakadás Füreden volt. Autós rendezvényt szerveztek, rengeteg emberrel. (Totalcaron van róla  cikk.)  Sajnos a gyalogosok még mindig nem tudják, hogy a Tagore sétányon melyik rész a gyalogút, melyik a kerékpárosoké. Hihetetlen. De mindegy, túléltük. 

   Folytattuk, és Siófokig nem nagyon álltunk meg. Nekem itt volt a holtpont. Szédültem egy kicsit, meg azon gondolkoztam, hogy a fenébe fogom végig tolni. Szerencsére hamar átment rajtam, és tovább mentünk.  

   Igazából sajnos megállapítható, hogy a déli part útja sokkal jobb, mint az északié. Mondjuk csak nagyon kis része valódi bringaút, a nagy része autóutakra van rávezetve. Ez régen is így volt, és nem hiszem, hogy sokáig változni fog.

   Ötkor álltunk meg Bogláron enni egyet, utána már nem nagyon. A végén ránk sötétedett, és az addigi tempót nem tudtuk tartani. Az utolsó 20 kilométert, lassabban tudtuk megtenni, mert mindhármunknál “remek” lámpák voltak. ( Venni kell jobbat, nem kérdés.) Szerencsére az idő egész nap fasza volt, és este sem volt hideg. Olyan fél tíz felé értünk vissza, a szálláshoz.

   A végeredmény: majdnem 215 km, 11:07 :39 tiszta tekerési idő, 7600 elégetett kalória, 588 méter szint. ( Ez nem nagy szám, de nem is ez volt a cél) Na meg persze a pálinka sem maradt el, amivel a sikerre koccintottunk.

    Néhány észrevétel: 

+ Az elmúlt évekhez képest, mintha nőtt volna a bringásokra épülő infrastruktúra.

+ Az északi part még mindig az ország egyik legszebb része

+ Sokan tekernek

+ Szezon előtti nyugi

+Füreden a velős pirítós, a Hatlépcsősben! (Igaz ez már vasárnap reggelire)

+ Amit terveztünk, azt végrehajtottuk

– Az utak állapota

-Sok a hülye

-Sokan tekernek (Igen negatív is, főleg nyáron. )

-Szezon előtt, sok hely, ábécé még nincs nyitva. Ez gyakran okozott meglepetést

-Müzlit egy darabig nem akarok látni és enni sem

   Nos hát ennyi. Megéri kipróbálni, igaz arra számítson mindenki, hogy ez a túra, nem a nézelődésről fog szólni. 

Strava oldalon

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Majdnem kész

•2017. március 13. hétfő • Hozzászólás

Már csak a csomagtartók vannak hátra

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

( Azt azért megjegyezném, hogy a táskákat szerda csütörtök reggel rendeltem meg, és hétfőn meg is jött. Ebben a szép, hogy Németországból.)